Újévi jókívánságok - gyermekszájból

„Jóságot kívánok az emberek szívébe!”  Gosti

„Azt kívánom, hogy az emberek mindig egészségesek legyenek!” Gabó

„Az én jókívánságom az, hogy minden embernek legyen, amit szeretne. mert a Jézus megcsinálja!” Ádám

„Azt kívánom, hogy az emberek ne legyenek szomorúak!” Léna

„Azt kívánom, hogy a szegény embereknek legyen pénzük!” Alíz

„Azt kívánom, hogy az emberek ne legyenek betegek!” Totti

„Azt kívánom, hogy a szegényeknek legyen pénzük és mindent tudjanak venni maguknak!” Boróka

„Azt kívánom, hogy, az emberek gazdagok legyenek!” Emese

„Azt kívánom az embereknek, hogy legyenek jók!” Veronika

„Azt kívánom, hogy mindenki kapjon ajándékot a világon!” Barnus

„Azt kívánom az embereknek, hogy ne halljanak meg!” Janó, Domi

„Azt kívánom, hogy az emberek mindenhol érezzék magukat jól!” Ábel

„Azt kívánom az embereknek, hogy mindig jó úton járjanak!” Laura, Boróka

2019. január

Adventi imalánc

Az Adventi Imalánc során a családok meglátogatják egymást. Egy beosztás szerint a látogató család elviszi az adventi füzetet a fogadó családnak. Az átadás során lehetőség van egymást személyesen megismerni, imádkozni, együtt játszani a gyermekekkel. A fogadó család este rögzíti élményeit a füzetbe, a gyerekek rajzolhatnak bele, majd viszik tovább, a beosztás szerinti időpontban a következő családnak.

Az Árki család bejegyzése

„A füzet átvételének napján Róza még beteg volt, nagyon köhögött. Ezért úgy gondoltam, hogy csak beugrok Pankáékhoz a füzetért. Veronika viszont hívott, hogy menjek be és nagyon örültem, hogy egy kicsit jobban megismerhettem a Mózes családot. Igazán jót beszélgettünk, csak azt sajnáltam, hogy Rózi nem lehetett ott.

Szombat este meggyújtottuk itthon az adventi koszorú második gyertyáját. Ilyenkor az egész család a koszorú köré telepedik és együtt énekelünk, imádkozunk. Elmondtunk egy tized rózsafüzért, úgy hogy mindig annál volt a Szentcsalád kép, aki éppen imádkozott. Nagyon szép, meghitt volt az este.

Szép adventi készületet és Áldott karácsonyt kívánunk minden családnak! Árki család „

2018. december

Szent Erzsébet nyomában…

Óvodánkban a héten Szent Erzsébet ünnepére készülődtünk. A „rózsacsoda” történetét sokszor eljátszottuk a gyerekekkel, mikor Erzsébet a konyájából finom falatokat visz a rászorulóknak.

A játék valósággá vált: az óvoda konyhájából mennyei illatok szálltak, a gyerekek szorgos munkája nyomán. A Süni csoport zabos kekszet, a Pillangó túrós pogácsát, a Katica sajtos krékert készített. Miután Zoli atya megáldotta a finomságokat, az óvoda képviseletében néhányan elvittük a gödöllői Anyaotthon lakóinak. A családok eleinte meglepődtek, de aztán örömmel fogadták a finom péksüteményeket. Ez az esemény jó lehetőség volt arra, hogy megszerettessük a gyerekekkel az ajándékozás örömét!

Vera néni 2018. november

Sószoba

Óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk az egészség megőrzésére. Ebben segítségünkre van a sószoba, ahol a csoportok heti két alkalommal 40-45 percet töltenek el. Ez idő alatt lehetőség van mesehallgatásra, éneklésre, aktív játékra a só-homokozóban. A terápia az immunerősítést, különösen a légúti betegségek megelőzését támogatja.

Óvodánk bemutatása - 1.

Óvodánk a Szent Imre Katolikus Általános Iskola Tagóvodájaként működik Gödöllő blahai részén, távol a központtól, nyugodt környezetben. Az intézmény tömegközlekedéssel ugyan megközelíthető, de a helyi járatok számának gyakorisága korlátozott. Mivel az óvodánk csendes kis utcában helyezkedik el, kisebb és nagyobb séta távolságra van egy közeli erdő és egy tó, ami remek alkalmat nyújt a természet változásainak a megfigyelésére. Különös figyelmet fordítunk a folyamatos fejlesztésekre, innovatív törekvések megvalósítására. Rendelkezünk a pedagógiai programunk megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Tágas udvarunkon található játékaink korszerűek, folyamatosan bővülnek, modernizálódnak.

Az óvodai nevelésünk gyermekközpontú. Ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik. A katolikus óvoda egész napja, a játék, a munka, a tanulás, valamint a közösségformálás sajátos világszemlélettel történik. Valljuk, hogy a gyermek Isten ránk bízott ajándéka.

Óvodánkban a hitre nevelés kiemelt feladatként van jelen. A Biblia tanítását alapul véve segítjük a gyermeket abban, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzenek a teremtett világról, életkoruknak és értelmi képességüknek megfelelően. A katolikus, keresztény lelkiség megjelenik a tanulási folyamatokban és a különböző tevékenységi formákban.

Tiszteletben tartjuk a családi nevelés elsődlegességét, illetve azt kiegészítve, az óvodai nevelés sajátos módszereivel, eszközeivel pozitív erkölcsi tapasztalatokhoz juttatjuk a ránk bízott gyermekeket.

A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör biztosításával törekszünk átadni azokat az értékeket (szeretet, önzetlenség, megbocsátás, lelkiismeretesség…) melyek a keresztény élet alapját képezik.

Óvodánk bemutatása - 2.

Minden csoportnak, - a napirendbe építve – kialakult szokásai vannak a „Lelki percek” megtartására. Ezen alkalmakkor vallási tartalmú énekek, versek, történetek, szabad beszélgetések, imák kerülnek előtérbe. Nagyobb egyházi ünnepeinkről közösen emlékezünk meg a kápolnában.

Jelenleg három vegyes életkorú csoportban, csoportonként 25, 3-7 év közötti gyermek nevelését biztosítja óvodánk. Szakmailag jól képzett, kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógusok, nevelés folyamatát segítő dajkák és pedagógus asszisztens várják a hozzánk érkező gyermekeket. Feladatunk a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek fejlesztése, a képességek fejlesztése, a tehetséggondozás. A gyermekek optimális fejlődése érdekében szakvizsgázott okleveles gyógypedagógus, logopédus, gyógytestnevelő, fejlesztő pedagógus –akik a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda alkalmazottai- is fejlesztik a rászorulókat. A délutáni időszakban a szülői igényekre szerveződő foglalkozásokkal (néptánc, zenevár, Bozsik foci) színesítjük a gyermekek programlehetőségeit.

Óvodánk nyitott az érdeklődő szülők számára, ezzel lehetőséget kínálunk a mindennapjainkba való betekintésre. Mivel óvodánknak nincsen körzete, ezért szeretettel várjuk a városból és a környező településekről a hitet kereső és a hitre nevelést fontosnak tartó családok gyermekeit.

Virág mondásai

Gyomorrontásom lett, mert a leves és a főzelék összeveszett a gyomromban. Jó lenne egy kis víz.”

Anyukám kapott egyszer a térdére egy sérvet.”

Nem vagy buta, csak keveset tudsz!”

Ugye, hogy abból áll a stoptábla, hogy sö-tö-ó-pö?”

A gyerekek a kínai nyelvről beszélgettek. Az egyik kisfiú megpróbált kínaiul beszélni, mire Virág elmondta, hogyan is beszélnek valójában ezek az emberek:

Voltam kínai boltban, és ott úgy mondták, hogy minden öccá, eze.” (500-1000)

Máthé Ágnes (Ági néni) 

Gyerekszáj I.

Az óvodai élet mindennapjaiban többször előfordul, hogy a gyermekek számunkra viccesen fogalmaznak. Mi jót mosolygunk (magunkban) rajtuk, de ők ezt teljesen komolyan gondolják.

Ime néhány, amelyet feljegyeztem:

Nikinek arcképű gyulladása van.” (Balázs)

Ez a Trabant egy Suzuki.” (Zsolti)

Én már kipusztulok a nevetéstől.” „Valami nyüzsög a cipőmben.” „Aromás a kezem.” (Virág)

Kutya-táp, kutya-táp, Kutyafülű Aladár.” (P. Liza)

Én már több vagyok, mint voltam.” (J. Anna)

A Dávid majdnem megfojtotta a fülemet.” (M. Andris)

Ibolya néni kérdezte Bogitól, hogy kell e pisilnie. Erre ő: „Nem, majd szólok, ha bepisilek.”

Nincs hasmenésem, csak sárgát pisilek.” (Csenge)

A fent említett mondatok mosolyt csalnak az arcunkra; viccesnek tűnnek, de van, amikor megható az, amit egy gyermektől hallunk, és felmerül bennünk a kérdés: hogyan lehet ennek a pici gyermeknek ekkora hite?

Jézusom, tudom, hogy a Mennyekben vagy és nagyon szeretlek! Kérlek, áldd meg!” (énekelte Virág)

Elegem van az elegemből!” (Panka)

Á, rólam izzad a víz!” (Balázs)

Négyen nem hörcsögünk!” (Kristóf mondta a szürcsölünk helyett)

Sokáig ki volt szedve a fülbevalóm, és visszanőtt a fülem.” (P. Liza)

Én úgy tudok táncolni, hogy három lábon állok, és azt felemelem az égbe.” (Szabolcs)

Gyerekek, a szerelem az nem szerelem, mert az csak felnőttkorban jön elő.” (Sz. Anna)

Lili nátházik.” (Blanka)

Bepillantás Csodaország életébe

2006. augusztusában nyitotta meg kapuit egyházközségünk óvodája, a Szent Imre Katolikus Óvoda. Idén már többen, a két csoportban összesen 50 gyermekkel kezdtük az évet.

Öröm volt látni, hogy milyen sokat változtak a gyermekek, és hogy a legtöbb ovis már sokkal önállóbb lett. Az új gyermekeket az óvó nénik mellett a „régi” ovisok is nagy szeretettel fogadták. A nyár folyamán történtek változtatások (pl. csoportszoba átrendezése), amely még otthonosabbá varázsolta ezt a környezetet.

Az ősz folyamán – tavalyhoz hasonlóan – most is voltunk szőlőt szüretelni. Idén Puskás András bácsi szilasligeti kertjébe látogattunk el, és segítettük az ott dolgozóknak. Majd Szadára vittük el a leszüretelt szőlőt, ahol belepillanthattunk a munkálatokba. András bácsinak sok-sok házi állata van, amiket csodálattal figyeltünk. A gyermekek mellett a felnőttek is nagy kíváncsisággal nézegették a Magyar Szürkét, a (kis)disznókat, a nyulakat.

A Mennyei Atya megajándékozott bennünket gyönyörű idővel, és telis tele csudaérdekes dolgokkal. Feldobódva érkeztünk vissza Csodabirodalmunkba, az oviba.

Már tavaly felmerült az igény táncházra, mert különböző együttlétünk során (pl. farsang) fellépett a Szederinda együttes, akik nagy szeretettel foglalkoztak akkor a gyermekekkel és szüleikkel. Jól megtáncoltattak bennünket. Idén elvállalták, hogy havonta egyszer néptáncra, népi énekekre tanítanák a gyermekeket. Az első alkalom október 5-e, péntek volt. A következő héten a gyermekek maguktól énekelgették, dúdolták azokat a dalokat, amelyeket a táncházban tanultak. Reméljük, hogy a következő alkalom is élményekben gazdag lesz.

Október 15-én, hétfőn, Ecsegre látogattunk, Bujdosó Zoltiékhoz, akik már tavaly is nagy szeretettel fogadtak bennünket. Busszal mentünk a Hollókőhöz közeli kis faluba, ahol az udvaron a gyermekekkel a bemelegítő játék után egy hatalmasat kirándultunk a közeli erdőbe. „Titkos” helyekre mentünk, és vaddisznónyomokat kerestünk a sárosabb részeken. Jól kifáradva érkeztünk vissza a kisházhoz, ahol Zolti szülei nagyon finom babgulyással és kenyérlángossal vártak bennünket. Jóllakásig ettük magunkat, és készülődtünk hazafele. A kedves vendéglátásért a háziaknak kis dalokkal köszöntük meg, hogy elhívtak bennünket. A buszon pedig kis csapatunk nagy része jót aludt.

Akit kíváncsivá tettünk, hogy az óvodában hogyan is élhetjük mindennapjainkat, az látogasson el hozzánk, és mi nagy szeretettel fogadjuk! (Gödöllő, Kápolna köz 5.)

Dicsőség az Úrnak, hogy ilyen nagy terve van velünk!

Máthé Ágnes (Ági néni)

Óvodánk életéből III.

A Szent Imre Katolikus Óvoda első évének vége felé járunk. Mintha csak most nyitotta volna meg kapuit. Nagyon sok mindent megéltünk együtt a gyermekekkel, a szülőkkel. Sok élményben lehetett része az itt dolgozóknak is.

Öröm itt lenni!” – mondta Virág az első nap, és mondom most én, közel az év végéhez. Minden nap új feladatok, csodák várnak ránk, amelyekért nem győzünk hálát adni. Isten végtelen szeretete ölel körül minket, és úgy érezzük, hogy bár minden reggelt imával kezdünk, kevés a köszönet, amelyet mondani tudunk Gondviselő Atyánknak.

Az, hogy mi is történt az elmúlt beszámolóm óta, azt pár mondatban összefoglalom.

Nagy készület és várakozás előzte meg a farsangi mulatságunkat, ahol a gyermekek teljesen átvarázsolódva jöttek Csodaországba. Volt Lepke-pillangó királykisasszonytól kezdve Jókirályfin át zsiráfig szinte minden. Még az óvó nénik is átlépték a varázslat kapuját.

A vidámság, a mulatozás ideje elmúltával mi is készültünk az egyik legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra. A nagyböjt minden napján közülünk valakiért imádkoztunk, és nemcsak az óvodában, a lelki percekben, hanem otthon is, a családdal együtt. Amikor valakiért imádkoztunk, akkor saját szavainkkal fohászkodtunk az Úrhoz, és nemcsak mi, óvó nénik, hanem a gyermekek is. Leírni nem lehet azt az őszinte bizalmat, amit ezek a gyermekek tanúsítanak az Úr felé. Mustármagnyi kételkedés sincs bennünk; ők hiszik, hogy van Isten, hiszik, hogy az Úr meghallgatja imáinkat, és tudják, hogy a Mennyei Atya mennyire szeret bennünket. Tőlük lehetne tanulni a gyermeki lelkületet, amit Jézus mond: legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert ilyeneké a Mennyek országa. Bárcsak mindannyiuk meg tudna maradni ebben a bizalomban.

Március 15-én mi is ellátogattunk Petőfi Sándor szobrához, ahová nemzeti színű (papír)zászlókat és kokárdákat helyeztünk el, miután elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát.

Elérkezett húsvét ünnepe. Volt bennünk egy kis izgalom, vajon hogyan tudják megérteni, mit is ünnepelünk ilyenkor. Sokat beszélgettünk Jézus keresztútjáról, ellátogattunk a kastélytemplomba, ahol a stációképeket megtekintettük, és tiszta, gyermeki szívvel mondták ők, hogy mi is volt akkor. És mondták azt is, hogy mit is jelent az, hogy Jézus föltámadt. Meghalt, de új testet kapott, és most is él. „Jézus föltámadt, és ez a mi boldogságunk!” – mondta Dávidka.

Április 14-én családos sportnap volt a Szent Imre iskolában. (erről bővebben később olvashatnak). 

Voltak vendégeink a Szent János utcai óvodából (a nádi csibe csoport), és később a Szent Imre iskola nyolcadikosai látogattak el hozzánk. Megajándékoztak bennünket az általuk készített fakanálbábokkal, és mi közös énekléssel köszöntük meg kedvességüket. Mindkét csoport olyan nehezen indult vissza a megszokott életbe. Jól érezték magukat.

Májusban köszöntöttük az Édesanyákat, akit itt a Földön a legjobban szeretünk. Versekkel, énekekkel, virággal és jelképes ajándékkal fejeztük ki nekik szívből jövő köszönetünket, hogy élhetünk, és azt, hogy nevelnek bennünket. Az a nagy örömünk, hogy nekünk az égben is van édesanyánk, Szűz Mária, aki oltalmaz, és körül ölel a legmélyebb anyai szeretettel bennünket. Őt is köszöntöttük.

Pünkösd alkalmával, a Szentlélek segítségével tudtuk elmondani nekik, hogy ki is az a Szentlélek. Biztosan állítom, hogy sokan nem ismerik a harmadik isteni személyt úgy, mint ezek a gyermekek. Tudják, megértették, és hiszik azt, hogy van, és segít. A jó útra vezet bennünket, vígasztal és bölcsebbé tesz.

Megválasztottuk a pünkösdi királyt és királykisasszonyt, akiket végigkísértünk a hagyomány szerint az óvoda udvarán, és a környéken.

Idén öt nagycsoportos korú gyermek hagyja el az óvodát, akik felvételt nyertek a Szent Imre Katolikus Általános Iskola első osztályába. Megleptük őket. (Máthé) Laci bácsi és én (Ági néni) elvittük a nagyokat olyan helyre, ahol csak nagyon kevesen jártak. A kastélytemplom pincéjébe, kórusára és padlására mentünk föl. Még a harangot is megkongattuk. Ezután megnézhették, hol is lesz a tanévnyitó ünnepség, mivel az épülő templomba is bekukkanthattak. Nagy élmény volt számukra. Majd az óvodában maradó gyermekektől búcsúztak el, és búcsúztattuk őket el versekkel, énekekkel.

Vendégségben voltunk Janik Annáéknál (ahol cseresznyézhettünk) és Teszáry Mátyáskáéknál (ahol egy jót játszhattunk). Köszönjük a meghívást!

Eljutottunk a városi tűzoltóságra, ahol bepillanthattunk a laktanya minden zugába, sőt, beülhettünk egy igazi tűzoltó autóba is. Ezután hirtelen sok fiú elhatározta, hogy ő nagykorában tűzoltó lesz, és ezután még nagyobb ámulattal figyelték azt, hogy miként is zajlik egy riasztás, csövön lecsúszás és az autóval szirénázva elszáguldás.

A jó időben sokat vagyunk a szabad levegőn. Június 14-én tartjuk a gyermeknapot, 15-én pedig egy családos évzárós együttlétre készülünk hálát adva az elmúlt évért. Áldott legyen az Úr mindazért, amit velünk tett!

Kedves olvasó! Volt már az egyházközség óvodájában? Az óvoda ajtaja nyitva áll minden testvérünk számára. Szeretettel fogadunk mindenkit, aki betér hozzánk.

Máthé Ágnes (Ági néni)

Óvodánk életéből II.

Előző óvodai beszámolóm alkalmával írtam a mindennapi csodákról. Arról, hogy az itt töltött időnk minden pillanata az Isten végtelen szeretetének az ajándéka.

Közel fél éve nyitotta meg kapuit az óvodánk. Az örömöket, a szeretetet, mit egymástól kapunk, azokat megéljük, a problémákat megpróbáljuk úgy megoldani, hogy az az Úr tetszése szerint történjen.

Meglátogattuk Janik Annáék lovardáját (ahova később is szeretettel várnak minket), és (igaz nem sokan voltunk, de) mindenki lovagolhatott.

 December 6-án ellátogatott hozzánk a Mikulás bácsi. Sokat készültünk az ő fogadására; írtunk neki levelet, rajzoltunk, és próbáltunk úgy viselkedni, hogyha az ablakon bepillant, akkor lássa, hogy itt milyen sok jó, segítőkész gyermek van. Mindenkit személy szerint köszöntött és ajándékozott meg. 

 Még nagyobb készülődéssel vártuk Jézus születésének napját, Karácsonyt. Próbáltunk figyelni arra, hogy szeretettel forduljunk egymáshoz. Ha valakit szomorúnak láttunk, azt megvigasztaltuk, és mosolyt varázsoltunk az arcára. Így próbálunk tenni minden nap. Az adventi koszorúnkon égő gyertyák a lelki percek alatt égtek, jelezvén azt, hogy egyre jobban vártuk az ünnepet.

Az adventi karácsonyozás napján mindenki szép ruhába öltözött. Délelőtt a két csoport (Katica, Pillangó) együtt énekelte a Mennyből az angyalt és a többi dalt. Zsuzsi néni mondta el Jézus születésének történetét. A gyermekek teljes átszellemültséggel és izgalommal bontották ki a karácsonyfa alatt talált játékokat. Délután a szülőkkel együtt ünnepeltünk.

Másnap a cserkészek ajándékoztak meg minket a színvonalas betlehemes előadással. A gyermekek ámulva figyelték a pásztorokat, Máriát, Józsefet és a kisdedet.

A téli szünetben mindannyian otthon, együtt a családdal ünnepeltük a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét.

Január második hetében elmentünk a kastélytemplomba, ahol megtekintettük a felállított karácsonyfákat és betlehemet. Rólik Imre kántor úr (Peti apukája) karácsonyi énekeket játszott az orgonán, és mi énekeltük vele együtt. A templomban, az Úr Jézus jelenlétében imádkoztunk mindannyian.

A következő héten hétfőn, túranapunkon, elsétáltunk a közeli erdőbe (mely a Gödöllői-dombság része). Állatnyomokat kerestünk és találtunk is, majd megmásztuk a régen sípályának használt (elég meredek) domboldalt. Nagy élmény volt a gyermekeknek, hogy ilyen nagy túrán vehettek részt.

Így próbáljuk élni a mindennapokat, szerényen, Istennek tetsző módon. A gyermekek általában továbbra is nehezen mennek haza az óvodából; szívesen maradnának még.

Máthé Ági (néni)

Óvodánk életéből I.

2006. augusztus 24-én szentelte meg Püspök atya az újonnan épült katolikus óvodánkat. Azóta eltelt két hónap. Biztos vagyok benne, hogy sokunkkal történtek már csodák, az Isten kegyelméből szép élmények. Itt az óvodában minden egyes nap egy csoda. Elmondhatatlan és leírhatatlan. Az tudja, aki átéli, megtapasztalja. A napot egy közös imádsággal kezdjük a kollegákkal, amikor csak pár gyermek van. Saját szavainkkal és Jézus szavával imádkozunk, énekelünk, dicsérjük az Urat. A gyermekek fél 9-ig megérkeznek, és ekkor meggyújtjuk a gyertyát; körbe üljük és együtt énekelünk, imádkozunk, beszélgetünk. Mindannyian, még akkor is, ha nem tudják kifejezni, de érezzük az Úr jelenlétét. Szeretjük egymást. Ha valaki szomorú, azt a gyermekek is észreveszik és simogatással, öleléssel vagy éppen egy puszival vigasztalják (vigasztaljuk). Itt mindenki azt érzi, hogy szeretve van. Különös ezt így leírni, mert eddig még csak álom volt ilyen helyen dolgozni, de ma már valóság. Az Úr végtelen szeretetének ajándéka. Szeretnek itt lenni a gyermekek. Ezt ők mondják. Sok-sok esetben előfordult már, hogy ezt hallottuk: „Anya, de miért jöttél ilyen korán?” vagy „Én még nem akarok hazamenni!”. Oly jó ezt hallani.

Itt minden olyan más. Van valami, ami különössé teszi az életünket itt az óvodában, és amit megéreznek azok, akik ide belépnek: Jézus itt van köztünk, mert ahogy az ismert taize-i dalban énekeljük: „Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk.”

Óvodánk két csoportja, a Pillangó és a Katica csoport már több élményben is részesült óvodán kívül is. Óvodánk szomszédságában található a Jézus Szíve kápolna, ahová Kisboldogasszony ünnepén látogattunk el. A Szűz Anyát énekkel és imával köszöntöttük, majd 12 órakor meghúztuk a harangot. Amelyik kisgyermek szeretett volna, az kipróbálhatta a harangkötél meghúzását. Még most is emlegetik.

A szomszéd kertben Misi bácsinál megnéztük és kipróbálhattuk, hogyan is kell kukoricát törni. Voltunk pónilovazni, kecskét és egyéb háziállatot simogatni a Morzsányi és az Árki családnál. Ellátogattunk Hollókőre, ahol sétáltunk a faluban és az Úr úgy irányított minket, hogy bemehettünk a kápolnába. Óvodásaink felnőtteket túlszárnyaló módon viselkedtek úgy, ahogy egy templomban illik. Köszöntöttük és dicsőítettük az Urat közösen. A hollókői vár megtekintése után Ecsegre, Bujdosó Zoltiékhoz mentünk mandulaverésre és vendégségbe. Olyan jól éreztük magunkat, hogy nem szerettünk volna még hazamenni. 

Farkas Béla bácsi szőlősébe mentünk szüretelni, ahol mustot készítettünk és kóstoltunk az általunk szedett szőlőből. A bátrabbak még Béla bácsi traktorjába is felülhettek.

Voltunk mese ill. bábszínházban, ahonnan szintén új élményekkel tértünk haza. Készülünk Janik Annáékhoz a lovardába.

Óvodásaink jópofa mondásai színesítik mindennapjainkat. Ezeket feljegyzem, és most egy párat megosztok veletek:

Nagy vagyok, de pici mindenem.” / „Én már mindig ebbe az oviba fogok járni.” / „A szeretetet nem lehet elvinni, mert akkor minden rossz lesz.” (V. Virág)

Rájöttem, hogy ezzel nem tudok játszani.” (J. Anna)

Szemembe süt a nap és kifüstöl a szemem.” (Sz. Janó)

Amikor volt az ovi keresztelője, akkor barátkoztunk össze.” (Sz. Anna)

Számomra a legmeghatottabbal fejezném be. Egy alkalommal Virág nem tudott elaludni, és a következőket mondta nekem halkan:

Istenem, köszönjük neked, hogy ilyen szép ovit teremtettél, és ilyen szép keresztet meg Máriát! Amen. Ezt majd este el tudod imázni. Ez volt a legboldogabb napom!”

Most már tudom, hogy Jézus miért mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert ilyeneké a Mennyek országa.

Máthé Ági

Öröm itt lenni!