Címlap Kirándulás Kárpátaljára
Nyomtatás E-mail

 

Kirándulás Kárpátaljára

Iskolánk egy pályázaton Kárpátaljai utazást nyert, amin 40 diák vehetett részt. Osztályfőnökünk közölte velünk a jó hírt, aminek mi nagyon örültünk. Máris elkezdődött az izgatott készülődés, tanakodás: milyen programok várnak ott ránk, milyen lesz a szállásunk? 

A iskolában tartottunk egy felkészülő napot, hogy jobban rá tudjunk hangolódni a ”nagy” útra. Ez az utazás előtt két héttel volt. Ezen a szombati napon két vendégünk is volt, az egyik évfolyamtársunk édesanyja ( Kati néni), aki Ungváron született, szülei még mindig ott élnek. A másik Ágota néni volt, aki a Chopin zeneiskola tanára, ő Munkácson született. Előadóink elmondták, milyen nehéz volt a gyermekkoruk, mennyire nehéz volt magyarként élni egy idegen országban. Az előkészítő nap után a gyorsan teltek a napok, mire észbekaptunk elérkezett az utazás napja. 

Péntek reggel mindenki korán kelt és a Szentháromság templom előtt gyülekeztünk. Bepakolás és szüleinktől való elbúcsúzás után elindultunk a határ felé. Az idő gyorsan telt, és néhány rövid pihenő után elérkeztünk a határra. Az átkelés zökkenőmentesen zajlott, eltekintve attól, hogy néhány osztálytársunk folyó ügyeinek elintézésére a határvonal felé indult a határőrök és Adrienn néni legnagyobb megrökönyödésére. 

Ukrajnába érve első utunk Beregszászra vezetett. Megtekintettük Beregvidéki Múzeumot, ahol megismerkedtünk Beregszász történetével, híres szülötteivel. Láthattunk egy gazdag rádiógyűjteményt is. Ezután városnézésre indultunk. A városban lévő nagy szegénység bennünket is megdöbbentett. Megnéztük a katolikus templomot és beregszászi magyar főiskolát. Utunk ezután Nagydobronyba vezetett, ahol elfoglaltuk szállásunkat. A kipakolás és a vacsora elfogyasztása után a gyermekotthon lakóival találkoztunk, akikkel közösen fociztunk egy jót. Éppen akkor ünnepelte egy gyerek a 17. születésnapját, az ünnepségen mi is részt vettünk.  A fárasztó nap után esti imádság majd lefekvés következett. 

A második napon a reggeli elfogyasztása után Técső felé vettük az irányt. Előtte megálltunk Izán, ami egy kosárfonó falu, itt gyönyörű kézzel készített termékek vásárlására nyílt lehetőségünk. Técsőre érve megebédeltünk, majd a református és a katolikus templomot tekintettükmeg. Az idegenvezetőnk érdekes történeteket mesélt a templomokról. Ezután Viskre indultunk. Itt a református templomot néztük meg. A templom kántorától megtudtuk, hogy a templomban található padok II. Rákóczi Ferenc idejéből származnak. Azt is megtudhattuk, hogy régen a templom épületét erődként használták. A templom mellett egy harangláb állt, mert régen még nem lehetett rá tornyot építeni. Ezután Huszt felé vettük az irányt. Itt is megnéztük a református templomot, ahol a lelkész felesége mondta el nekünk a templom történetét. Ezután felmásztunk a huszti várromhoz. A kilátás csodálatos volt. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a várat azért erre a helyre építették, mert innen, mint sugárutakként be lehetett látni szinte egész Kárpátalját. Azt is megtudtuk, hogy a Huszt elnevezés a négy koronaváros nevének 1-1 betűiből áll. ( Máramarossziget, Visk, Técső ) 

Husztról a nárciszok völgyébe vezetett utunk. Itt a vadon termő fehér nárciszok szőnyegként terültek el lábunk előtt. Késő este értünk a szállásunkra, ahol elfogyasztottuk a vacsorát. A hosszú nap után kellemesen elfáradva tértünk pihenőre. 

A harmadik nap, mivel vasárnapra esett, reggeli után Munkácson misére mentünk. A mise után átsétáltunk a katolikus líceumba, ahol az igazgató asszony bemutatta nekünk az iskolát, majd az iskola udvarán a munkácsi cserkészekkel találkoztunk. Velük indultunk városnézésre. Először a Fő térre mentünk, ahol a Munkácsy szobor állt, majd a „Fehér Házba” mentünk. Itt napjainkban egy képzőművészeti iskola működik. Az iskolában sok Munkácsy kép másolatában valamint a gyerekek alkotásaiban gyönyörködhettünk. A cserkészektől elbúcsúzva a Munkácsi vár felé vettük az irányt. A vár aljában megebédeltünk után felsétáltunk a várba. Itt az idegenvezetőnktől sok érdekes dolgot tudtunk meg. Megnéztük a várban található múzeumot is. Következő állomásunk a Vereckei-hágó volt. Alsó-Vereckére érve szerpentin úton jutottunk el az emlékműig. Az úton fölfele menvén a hegyről lefutó Latorca patakban és a táj szépségeiben gyönyörködtünk. Az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat, elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot. Ezután osztályfényképezés következett. A szálláshelyre indulva megálltunk Szolyván, az emlékparkban. Itt a második világháborúban elhunytak neveit láthattuk. Egy itteni lakos mesélt nekünk gyermekkoráról. Megmutatta, hogy édesapja neve is fent van a táblán, és majdnem az övé is felkerült. 

A szállásunkon a vacsora elfogyasztása után Vera néni a Kard és kaszából olvasott fel nekünk. A mese után aludni tértünk. 

Harmadik napon a korai kelés után összepakoltunk és reggelizni mentünk. A gyermekotthon vezetője elmondta, milyen jó nekünk, hogy mint magyarok az anyaországban élhetünk. A buszba való bepakolás után Tiszaújlakra indultunk. A Turul-emlékmű megtekintése után Tiszafarkasfalva felé indultunk. Itt a tájházat néztük meg, ahol megmutatták, a régi szegény és gazdag  magyarok házait, az iskolát, és a  tanító lakását. A tájházban házi készítésű befőttet, lekvárt, savanyúságot lehetett vásárolni. Utunk ezután Csetfalvára vezetett. Itt a református templomban felmásztunk a harangláb tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a falura és környékére. A templom érdekessége a kék szín volt, ugyanis a belsejében minden kékre volt festve. Ezután a katolikus templomba mentünk, ez egy modern építésű templom volt, aminek gyönyörű fából faragott oltára volt. Ebben a templomban tudnak római és görög katolikus szentmisét is tartani, mivel két oldalt kihúzható ikonok voltak. 

Ezután a határ felé vettük az irányt. Az utazás zökkenőmentes volt. A határátkelés gyorsan ment. Az útlevelek ellenőrzése után végre elindulhattunk igazi otthonunk felé. Szüleink már vártak bennünket a Szentháromság templom előtt.

Másnap igazgatói szünetet kaptunk, amikor kipihenhettük az út fáradalmait.

A négy nap után rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza. Napokig meséltük élményeinket családunknak és az iskolában egymás között is a sok átélt jó dolgot emlegettük. 


Adamcsek Ronald

7.b


 

 

e-napló

Aranytoll

Ki olvas minket

Oldalainkat 2 vendég böngészi

Iskolánk

Közösségi oldalaink