Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda

Óvodánk életéből III.

A Szent Imre Katolikus Óvoda első évének vége felé járunk. Mintha csak most nyitotta volna meg kapuit. Nagyon sok mindent megéltünk együtt a gyermekekkel, a szülőkkel. Sok élményben lehetett része az itt dolgozóknak is.

Öröm itt lenni!” – mondta Virág az első nap, és mondom most én, közel az év végéhez. Minden nap új feladatok, csodák várnak ránk, amelyekért nem győzünk hálát adni. Isten végtelen szeretete ölel körül minket, és úgy érezzük, hogy bár minden reggelt imával kezdünk, kevés a köszönet, amelyet mondani tudunk Gondviselő Atyánknak.

Az, hogy mi is történt az elmúlt beszámolóm óta, azt pár mondatban összefoglalom.

Nagy készület és várakozás előzte meg a farsangi mulatságunkat, ahol a gyermekek teljesen átvarázsolódva jöttek Csodaországba. Volt Lepke-pillangó királykisasszonytól kezdve Jókirályfin át zsiráfig szinte minden. Még az óvó nénik is átlépték a varázslat kapuját.

A vidámság, a mulatozás ideje elmúltával mi is készültünk az egyik legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra. A nagyböjt minden napján közülünk valakiért imádkoztunk, és nemcsak az óvodában, a lelki percekben, hanem otthon is, a családdal együtt. Amikor valakiért imádkoztunk, akkor saját szavainkkal fohászkodtunk az Úrhoz, és nemcsak mi, óvó nénik, hanem a gyermekek is. Leírni nem lehet azt az őszinte bizalmat, amit ezek a gyermekek tanúsítanak az Úr felé. Mustármagnyi kételkedés sincs bennünk; ők hiszik, hogy van Isten, hiszik, hogy az Úr meghallgatja imáinkat, és tudják, hogy a Mennyei Atya mennyire szeret bennünket. Tőlük lehetne tanulni a gyermeki lelkületet, amit Jézus mond: legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert ilyeneké a Mennyek országa. Bárcsak mindannyiuk meg tudna maradni ebben a bizalomban.

Március 15-én mi is ellátogattunk Petőfi Sándor szobrához, ahová nemzeti színű (papír)zászlókat és kokárdákat helyeztünk el, miután elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát.

Elérkezett húsvét ünnepe. Volt bennünk egy kis izgalom, vajon hogyan tudják megérteni, mit is ünnepelünk ilyenkor. Sokat beszélgettünk Jézus keresztútjáról, ellátogattunk a kastélytemplomba, ahol a stációképeket megtekintettük, és tiszta, gyermeki szívvel mondták ők, hogy mi is volt akkor. És mondták azt is, hogy mit is jelent az, hogy Jézus föltámadt. Meghalt, de új testet kapott, és most is él. „Jézus föltámadt, és ez a mi boldogságunk!” – mondta Dávidka.

Április 14-én családos sportnap volt a Szent Imre iskolában. (erről bővebben később olvashatnak). 

Voltak vendégeink a Szent János utcai óvodából (a nádi csibe csoport), és később a Szent Imre iskola nyolcadikosai látogattak el hozzánk. Megajándékoztak bennünket az általuk készített fakanálbábokkal, és mi közös énekléssel köszöntük meg kedvességüket. Mindkét csoport olyan nehezen indult vissza a megszokott életbe. Jól érezték magukat.

Májusban köszöntöttük az Édesanyákat, akit itt a Földön a legjobban szeretünk. Versekkel, énekekkel, virággal és jelképes ajándékkal fejeztük ki nekik szívből jövő köszönetünket, hogy élhetünk, és azt, hogy nevelnek bennünket. Az a nagy örömünk, hogy nekünk az égben is van édesanyánk, Szűz Mária, aki oltalmaz, és körül ölel a legmélyebb anyai szeretettel bennünket. Őt is köszöntöttük.

Pünkösd alkalmával, a Szentlélek segítségével tudtuk elmondani nekik, hogy ki is az a Szentlélek. Biztosan állítom, hogy sokan nem ismerik a harmadik isteni személyt úgy, mint ezek a gyermekek. Tudják, megértették, és hiszik azt, hogy van, és segít. A jó útra vezet bennünket, vígasztal és bölcsebbé tesz.

Megválasztottuk a pünkösdi királyt és királykisasszonyt, akiket végigkísértünk a hagyomány szerint az óvoda udvarán, és a környéken.

Idén öt nagycsoportos korú gyermek hagyja el az óvodát, akik felvételt nyertek a Szent Imre Katolikus Általános Iskola első osztályába. Megleptük őket. (Máthé) Laci bácsi és én (Ági néni) elvittük a nagyokat olyan helyre, ahol csak nagyon kevesen jártak. A kastélytemplom pincéjébe, kórusára és padlására mentünk föl. Még a harangot is megkongattuk. Ezután megnézhették, hol is lesz a tanévnyitó ünnepség, mivel az épülő templomba is bekukkanthattak. Nagy élmény volt számukra. Majd az óvodában maradó gyermekektől búcsúztak el, és búcsúztattuk őket el versekkel, énekekkel.

Vendégségben voltunk Janik Annáéknál (ahol cseresznyézhettünk) és Teszáry Mátyáskáéknál (ahol egy jót játszhattunk). Köszönjük a meghívást!

Eljutottunk a városi tűzoltóságra, ahol bepillanthattunk a laktanya minden zugába, sőt, beülhettünk egy igazi tűzoltó autóba is. Ezután hirtelen sok fiú elhatározta, hogy ő nagykorában tűzoltó lesz, és ezután még nagyobb ámulattal figyelték azt, hogy miként is zajlik egy riasztás, csövön lecsúszás és az autóval szirénázva elszáguldás.

A jó időben sokat vagyunk a szabad levegőn. Június 14-én tartjuk a gyermeknapot, 15-én pedig egy családos évzárós együttlétre készülünk hálát adva az elmúlt évért. Áldott legyen az Úr mindazért, amit velünk tett!

Kedves olvasó! Volt már az egyházközség óvodájában? Az óvoda ajtaja nyitva áll minden testvérünk számára. Szeretettel fogadunk mindenkit, aki betér hozzánk.

Máthé Ágnes (Ági néni)