Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda

Óvodánk életéből II.

Előző óvodai beszámolóm alkalmával írtam a mindennapi csodákról. Arról, hogy az itt töltött időnk minden pillanata az Isten végtelen szeretetének az ajándéka.

Közel fél éve nyitotta meg kapuit az óvodánk. Az örömöket, a szeretetet, mit egymástól kapunk, azokat megéljük, a problémákat megpróbáljuk úgy megoldani, hogy az az Úr tetszése szerint történjen.

Meglátogattuk Janik Annáék lovardáját (ahova később is szeretettel várnak minket), és (igaz nem sokan voltunk, de) mindenki lovagolhatott.

 December 6-án ellátogatott hozzánk a Mikulás bácsi. Sokat készültünk az ő fogadására; írtunk neki levelet, rajzoltunk, és próbáltunk úgy viselkedni, hogyha az ablakon bepillant, akkor lássa, hogy itt milyen sok jó, segítőkész gyermek van. Mindenkit személy szerint köszöntött és ajándékozott meg. 

 Még nagyobb készülődéssel vártuk Jézus születésének napját, Karácsonyt. Próbáltunk figyelni arra, hogy szeretettel forduljunk egymáshoz. Ha valakit szomorúnak láttunk, azt megvigasztaltuk, és mosolyt varázsoltunk az arcára. Így próbálunk tenni minden nap. Az adventi koszorúnkon égő gyertyák a lelki percek alatt égtek, jelezvén azt, hogy egyre jobban vártuk az ünnepet.

Az adventi karácsonyozás napján mindenki szép ruhába öltözött. Délelőtt a két csoport (Katica, Pillangó) együtt énekelte a Mennyből az angyalt és a többi dalt. Zsuzsi néni mondta el Jézus születésének történetét. A gyermekek teljes átszellemültséggel és izgalommal bontották ki a karácsonyfa alatt talált játékokat. Délután a szülőkkel együtt ünnepeltünk.

Másnap a cserkészek ajándékoztak meg minket a színvonalas betlehemes előadással. A gyermekek ámulva figyelték a pásztorokat, Máriát, Józsefet és a kisdedet.

A téli szünetben mindannyian otthon, együtt a családdal ünnepeltük a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét.

Január második hetében elmentünk a kastélytemplomba, ahol megtekintettük a felállított karácsonyfákat és betlehemet. Rólik Imre kántor úr (Peti apukája) karácsonyi énekeket játszott az orgonán, és mi énekeltük vele együtt. A templomban, az Úr Jézus jelenlétében imádkoztunk mindannyian.

A következő héten hétfőn, túranapunkon, elsétáltunk a közeli erdőbe (mely a Gödöllői-dombság része). Állatnyomokat kerestünk és találtunk is, majd megmásztuk a régen sípályának használt (elég meredek) domboldalt. Nagy élmény volt a gyermekeknek, hogy ilyen nagy túrán vehettek részt.

Így próbáljuk élni a mindennapokat, szerényen, Istennek tetsző módon. A gyermekek általában továbbra is nehezen mennek haza az óvodából; szívesen maradnának még.

Máthé Ági (néni)